Barka első erdei sétája

Ma délelőtt sétálni vittük a Vadakat. Vittünk labdát is, úgyhogy Bodza elég jól elfoglalta magát. Hatalmas kövér kutyus lett, és hamar fárad is. Mint egy tank, olyan. A kis barna Barka bezzeg... rettentően kelekótya. összevissza lobognak a testrészei, nem tud egyenesen menni két métert sem, és a magas kórók között még Bodzánál is viccesebben ugrabugrál, mint egy óriásnyúl. természetesen a legnagyobb sárba beledagonyáztak, ahogy az annak a rendje. És Bodza a végére úgy lihegett, alig bírt menni, ez a kis kölyök meg egy csöppet sem fáradt el. Itthon aztán azóta napoznak kinyúlva :) vittem ugyan fényképezőt, de teljesen lemerülve, úgyhogy még jó, hogy van. Pinci már induláskor is nyűgös volt, és az út nagy részét ölben töltötte, és az csak akkor volt jó, ha én cipeltem. aztán belejött. reptettük, és imádta, aztán dombra mászott, és az is nagyon tetszett neki, hazafelé meg már egészen egyedül jött a saját lábán, meg lefeküdt a földre sziszi kígyót játszani, játszott az avarral meg a fűvel, szóval remélem a végére jól érezte magát ő is. gyönyörű idő volt. ragyogott a nap, az erdő alja zöldül már, az őszi búza is gyönyörű harsány zöld, és kutyákok igen jól mutattak benne. Közben szedtem vadrózsa meg kökény dugványoknak valót, a hátsó kertbe a kerítés mellé szeretnék belőlük sövényt. jó, mert tüskés a vadrózsa, tövises a kökény, a benti állatok nem tudnak rajta kimenni, ha elég sűrű, a kinti állatok meg emberek meg nem tudnak tőle egykönnyen bejönni, szép és illatos a viráguk, ehető, és egészséges a termésük meg szép és kész. meg a madarak is szeretik enni is, meg belefészkelni is. azok meg eszik a kertből a kártevő rovarokat, meg lárvákat. tiszta főnyeremény. Milyen gyönyörű ökológiai rendszer!