Pártuc

Saját fotó

anyukáskodok, kötök, horgolok, varrok, tanulok, kertészkedek, sütök, főzök, sajtot, joghurtot készítek... és a többi :)

2015. október 28., szerda

Párdó

Az egész úgy kezdődött, hogy találtam egy maradék gombócot a fonalból, amiből Pincinek készült pulcsi még régebben- persze már Annus hordja. De nagyon szép, meg jóféle fonal, viszont ilyen kétharmad gombóccal nem sok mindent lehet kezdeni. Kerestem hát valamit, ami viszonylag gyorsan megvan, örül neki valamelyik lánykám, esetleg mindkettő, és elég rá ez a szépséges fonal. Így lett ez a macska. Kicsit elszámoltam a fonalmennyiséget, nagyon kicentiztem, az utolsó centiig elhasználtam, csodával határos, hogy be tudtam fejezni. de sikerült. Különleges darab, mert

Nyakbamacska 2


No hát sajnos ez sem készült el időre. Fogjuk az egyetemi tanulmányokra, meg a kölköcskéimre és egyéb teendőimre, de azért megemlíthetjük azt is, hogy meg szoktak torpanni egy időre a dolgok a kezem alatt, általában a kéz állapottól 15 percnyi munkára. Ilyenkor el  szoktam bizonytalanodni, hogy jó lesz e ez így, tetszeni fog e, hogy lehetne még jobbá tenni. és akkor napokig csak gondolkodom. No hát egy pár napig ez is csak állt, mert

2015. szeptember 29., kedd

Első nap az iskolában. megint.

Húztam, halasztottam, az óvodára fogtam... ezidáig nem nagyon sikerült az egyetem közelébe mennem. két hét telt el, és kezdett neccessé válni a dolog, úgyhogy hétfő reggel szépen hátamra kaptam az iskolatáskám Annuskát, és bevonultunk.

itt még nem a hátamon, de ott is volt :) Legalább kipróbáltuk az új, közös pulcsinkat

2015. szeptember 23., szerda

Nyakbamacska 1.

Aktuális villámprojekt. Legalábbis bízom benne, hogy hamar végzek vele, mert megígértem :) hűvös szelek járnak, és egy kedves barátnőm kért meg, hogy hadd legyen macska a kicsilánya nyakában. Ez a kép adta az ötletet.

ez nem saját kép, sőt a forrását sem találtam meg

2015. szeptember 22., kedd

Első önálló alkotás

Hát mert Pinci már ÓVODÁS :) trallala trallala
Olyan profi mint vártam, és én olyan büszke vagyok rá, hogy csak kicsit sírtam, mikor az első ottmaradós nap így kezdődött:
- Aja hova mész? - Haza, ebédet főzni, és utána jövök érted. Jó így? - jó - Kérek puszit!
kaptam puszit. aztán megérkezett Katinéni.
-Szia! Adsz anyának egy puszit?- már adtam 
majd sarkon fordult, és beviharzott a csoportba...
aztán azért egy óra múlva kicsit hiányozni kezdtem (állítólag), de másfél óra volt a teljes ott tartózkodás, úgyhogy azért csak kibírta. másnap már csak 5 percre hiányoztam, aztán haza sem akart jönni. csak azt az egyet nehezményezte, hogy nem gyurmázhat. mert mindig az udvaron voltak, mikor ő ment. no hát a héten kicsit már korábban vittem, és ma meg is történt a várva várt...

2015. szeptember 14., hétfő

Mosolygombóc

Rettentő különböző gyerekeim vannak. A kicsimről kevesebb szó esett eddig. nem fontossági sorrend, csak Pinciről könnyebb. Rajta már kiigazodtam nagyjából. Annussal még mindig mintha barátkoznánk. nem jutott annyi idő kettesben, mint Pincivel annak idején. Ez nem rosszabb, csak másféle. Mint ahogy a két gyerek is teljesen másféle. Annus most éppen egy kis gombóc. egy mosolygós gombóc, tele jókedvvel, mosolygós, kacagós szájjal, abban benne két apró foggal. 

2015. szeptember 2., szerda

Kajla

Na ez pedig úgy kezdődött, hogy nyári szabadságunk egy részét Kaposváron töltöttük. Otthon. Anyuéknál. Ott volt Anyu összes unokája. az én kettőm, és Mici és Rézi. Anyunak is a szabadsága volt, gondolom megkönnyítettük...
És hát Micike addig addig, még kibökte, hogy zsebkutyára vágyik. De én nem így készültem. Csak vastag fonalam volt, és abból is csak néhány szín, így választhatott, hogy jó lesz e az ebből készíthető bármilyen, de nem zseb kutya, vagy vár. no hát a kilencévesek szerintem a türelmükről híresek, így a bármilyen mellett döntött. Egy hetet voltunk ott, és megígértem, hogy kész lesz ezalatt. Nem is haladtam vele semmit, mert más dolgunk volt, de utolsó este becsületből nekiültem. Kész lett a teste, a feje, egy füle, egy lába. aztán elfogyott a fonal. és nem volt több. úgyhogy szégyenszemre félbemaradt, de megígértem, hogy még sulikezdés előtt megkapja. 

mondjuk mintát kaptam

Szerencsére ezt már sikerült betartanom.
teljes improvizáció volt, minta nélkül. büszke is vagyok rá, legesleginkább azért, mert Micinek tetszik, megy vele iskolába is. Kajla lett a neve. Azért az arcával megküzdöttem, hogy elég aranyos legyen és esetleg szimmetrikus is







Mici egyébként nagy kutyabarát, és ami a plüsskutyákat illeti, gyűjtő is. Azt mondta százig gyűjti őket. utána már csak örül, ha még kap :)


És Rézikének is készül a meglepetése, hiszen iskolakezdő. De... egyelőre titok. Meglepit szeretnék.
Őket is imádom!!!

Szereposztás

Na gondolom ez is klasszikus óvodakezdő gyerek korszak. Minden reggel megtudom, hogy ki leszek, meg hogy Pinci és Annus kik lesznek aznap a következő 5- 10 percben. Nyilván függ az előző napi programtól, vagy az aznapitól, vagy az esti mesétől, vagy... bármi. Bármik lehetünk. Csak meg kell mondani. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...