2015. szeptember 29., kedd

Első nap az iskolában. megint.

Húztam, halasztottam, az óvodára fogtam... ezidáig nem nagyon sikerült az egyetem közelébe mennem. két hét telt el, és kezdett neccessé válni a dolog, úgyhogy hétfő reggel szépen hátamra kaptam az iskolatáskám Annuskát, és bevonultunk.

itt még nem a hátamon, de ott is volt :) Legalább kipróbáltuk az új, közös pulcsinkat
Pincit oviba vittük, autóztunk, vonatoztunk, metróztunk, villamosoztunk, és 9:45 re be is értünk, ami mondjuk szerencse, mert 10 kor kezdődött az előadás. Ennek alapján szépen ki is húztam az órarendemből azokat az órákat, amikre 10- nél előbb kellene beérni.
Tanár Úr nagyon diszkréten csak annyit jegyzett meg, hogy "Látom itt az utánpótlás is", aminek egyébként lehet, hogy őszintén örült, mert Annussal együtt heten jelentünk meg az előadáson. Mivel éppen beleesett a délelőtti alvás idjébe, nagy reményeket fűztem hozzá, hogy magzatom egyszercsak elszunnyad, de ehelyett csak a nyűgösség stádiuma következett be félelmetesen hamar. miután az összes tollamat, a füzetemet, és a táskám tartalmát, úgy mint: pelenka, popsitörlő, babafőzelék, kiskanál, tampon tartó dobozka (az különösen hangosan koppan a padlón), partedli, vizesüveg, pótcumi... az első néhányat megpróbálta egy lelkes lányka felkapkodni, de hamar meggyőztük, hogy inkább hagyja, majd összeszedem előadás végén. mert hogy ezzel legalább ideiglenesen csillapította mérhetetlen unalmát. Ja, a kedves Tanár Úr még a legelején megjegyezte, mikor Annuska még nem eszmélt a új helyzetből, és nyugton ült az ölemben (3 ésfél perc), hogy milyen szerencse, hogy a kicsinyemet érdekli a trópusi gyümölcsfajok termesztése. Na erre igyekezett rákontrázni. Minél hamarabb. 
Szóval mikor kiürült a táska, mehetnékje támadt. én meg galád módon nem hagytam, jogos félelemtől vezérelve, hogy nulla másodperc alatt botrányba fullad a ,mutatvány. Úgyhogy logikusan az ordítás következett. Na a hangerejéről már szóltam, és most sem kellett nagyon meglepődnöm, amikor mind az öt hallgatótársam kicsit még a nyakát is behúzta, ahogy elkiáltotta magát. Gyorsan kimenekültem  vele. Persze rossz ajtón, úgyhogy a tanszéki folyosóra jutottam, ahonnan sehogyan sem sikerült kitalálnom, ezért kénytelen voltam röstelkedve újra felbukkanni, és a másik kijáratot választani. (nem, senki nem szólt, hogy rossz fele megyek :) )
Szerencsére a csöndes folyosón, kendőben 8- 10 perc alatt ájultra aludta magát, így még belehallgathattam az előadás végébe. 
Ma is lett volna előadás, ugyan reggel 8kor, amit eleve elvetettem, de egyébként is lehet, hogy szükségem lenne egy nap pihenőre, ameddig is valami új stratégiát kieszelek.

Háát, itthon sem feltétlenül könnyebb az élet, de legalább csak az én hallásom károsodik délelőttönként.


Mert hát rendben van, kiszórta a lisztet, láttunk már jó néhány hasonló témájú képet, szinte minden családban eljön a pillanat, de miért ordít? Nem sikerült eléggé szétteríteni? Túl hamar lelepleztem? A fejére nem jutott? A graham lisztet akarta, nem is ezt a vacak búzafinomlisztet? nehéz a 9 hónaposok élete. 

<3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...