Kajla

Na ez pedig úgy kezdődött, hogy nyári szabadságunk egy részét Kaposváron töltöttük. Otthon. Anyuéknál. Ott volt Anyu összes unokája. az én kettőm, és Mici és Rézi. Anyunak is a szabadsága volt, gondolom megkönnyítettük...

És hát Micike addig addig, még kibökte, hogy zsebkutyára vágyik. De én nem így készültem. Csak vastag fonalam volt, és abból is csak néhány szín, így választhatott, hogy jó lesz e az ebből készíthető bármilyen, de nem zseb kutya, vagy vár. no hát a kilencévesek szerintem a türelmükről híresek, így a bármilyen mellett döntött. Egy hetet voltunk ott, és megígértem, hogy kész lesz ezalatt. Nem is haladtam vele semmit, mert más dolgunk volt, de utolsó este becsületből nekiültem. Kész lett a teste, a feje, egy füle, egy lába. aztán elfogyott a fonal. és nem volt több. úgyhogy szégyenszemre félbemaradt, de megígértem, hogy még sulikezdés előtt megkapja. 

mondjuk mintát kaptam

Szerencsére ezt már sikerült betartanom.

teljes improvizáció volt, minta nélkül. büszke is vagyok rá, legesleginkább azért, mert Micinek tetszik, megy vele iskolába is. Kajla lett a neve. Azért az arcával megküzdöttem, hogy elég aranyos legyen és esetleg szimmetrikus is

Mici egyébként nagy kutyabarát, és ami a plüsskutyákat illeti, gyűjtő is. Azt mondta százig gyűjti őket. utána már csak örül, ha még kap :)

És Rézikének is készül a meglepetése, hiszen iskolakezdő. De... egyelőre titok. Meglepit szeretnék.

Őket is imádom!!!