Szereposztás

Na gondolom ez is klasszikus óvodakezdő gyerek korszak. Minden reggel megtudom, hogy ki leszek, meg hogy Pinci és Annus kik lesznek aznap a következő 5- 10 percben. Nyilván függ az előző napi programtól, vagy az aznapitól, vagy az esti mesétől, vagy... bármi. Bármik lehetünk. Csak meg kell mondani. 

A legegyszerűbb esetben ilyesmi:

- Aja én leszek a Bogyó, az Anna a Gömbi, te meg a Bagyóca. Dobd be a kiságyba a labdát, a Bogyó bemászik érte, a Gömbit meg tedd be a járókába, hogy ne legyen útban. - ugyan Annusra nézve nem valami kedves szereposztás, de legalább egyértelmű. Ennek egyébként az szokott lenni a folytatása, miután bedobtam a labdát a kiságyba, és Pinci elkezd mászni befelé: - Aja, azt kell mondani, hogy: Hajrá Bogyó! - Hajrá Bogyó, Hajrá Bogyó...! - Nem, Aja, nem jól csinálod, csak egyszer kell mondani, hogy Hajrá Bogyó! ( ennyit a jó szándékról)

A másik friss kedvencem: 

- Én leszek a Vendel, te meg a Döme. Nagyon álmos vagyok, elmegyek aludni (bemászik az ágyba) Aja azt kell mondani, hogy: Van szárnyad, Vendel? - Van szárnyad vendel? (Én naív) - Jaj Döme, most nem érek rá veled beszélgetni, nem látod, milyen álmos vagyok, légyszíves hagyjál aludni - ??? (eltelik egy perc) Azt kell mondani, hogy: van lábad vendel? - Van lábad vendel? - Most nem beszélgetek veled. nagyon álmos vagyok, megyek aludni. hagyjál már - 

Te jó ég! Mi lesz, ha ezt a szigort még elmélyítik az óvodai tapasztalatok?

És akkor van, hogy ugyan nem mondja meg, hogy kicsoda, de legalább segít 

- Aja én ki vagyok? - Nem tudom kicsim, ki vagy? - mondd meg- te vagy a pinci! - nem (nagyon ritkán hajlandó önmaga lenni) - akkor ki? - Na kinek van ilyen szép sima szárnya? - a baltazárnak ( elsőre nem találtam el, hatalmas hiszti volt... már csak a rutin miatt vagyok ilyen magabiztos) - ki vagyok? - a baltazár - jó. leszek a baltazár. de ne mondd el többször, mert nekem is fájni fog a derekam. - ???

nagyon hasonlóan zajlott egy másik beszélgetés is, csak akkor épp dömét kellett kitalálnom, akinek a szép barna csíkos hátát kaptam segítségnek, de ha még egyszer elmondom (még csak egyszer mondtam, azt se magamtól), hogy ő a döme, kirak a Bodzához... az sem volt semmi.

És akkor mindennek a legteteje, vagy legalja, mikor aztán ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ki kicsoda

- aja én ki vagyok? - nem tudom - de mondd meg -  de nem tudom- de meg kell mondani- te vagy a Pinci- nem. akkor ki vagyok? - te vagy a baltazár (statisztikailag igen nagy esélyem volt rá, hogy eltalálom) - nem. akkor ki vagyok? - akkor a kamilla (tehén. a kedvenc tehene) - nem. akkor ki vagyok - akkor a... 

és ezt nagyon sokáig tudjuk húzni. két alternatív befejezése létezik. egyszercsak megtetszik neki az egyik ötletem, és megiscsak Kamillává változik (és Búúúú), vagy Micivé (ilyenkor táncol), vagy Tigrissé (ő meg kismacska) vagy bármivé. A rosszabbik eset, amikor már az egész család, telefonon még a nagymamák is azt találgatják, mivé változhatott Pinci, aki minden rossz ötletkor összeomlik, és hisztirohamot produkál. És akkor is, ha nem találgatunk, és természetesen akármit mondunk ő nem az. Az nem könnyű játék.

És a példák csalókák, nem mindig Babóca szereplő. Szokott lenni kiskutya, kismacska,

kismacskával a kutyaházban. Bodza meg csak szomorkodott. 

 boci, lovacska, zsiráf, Mici, Apa, Annababa, elefánt, elég gyakran krokodil (azt annyira nem szeretem, mert harap. tényleg), coffis majom (fogalmam sincs, honnan szedte), Patik (segítségül: "Árkot ugrott a szúnyog, kitörött a lába, (...) szúnyog úr a patikus, maga rakta sínbe..."), oroszlán ( vagy bármi üvöltő állat), sárkány (többféle. néha a tettyei mésztufabarlangi, néha ásító a pompomból), szárnyas oroszlán (az is nagyon félelmetes), 

vízipók. 

 És még rengeteg, csak most egy ültő helyemben ennyi jut eszembe

És csak magyaráz, magyaráz, magyaráz. Imádom!