Pártuc

Saját fotó

anyukáskodok, kötök, horgolok, varrok, tanulok, kertészkedek, sütök, főzök, sajtot, joghurtot készítek... és a többi :)

2015. október 28., szerda

Párdó

Az egész úgy kezdődött, hogy találtam egy maradék gombócot a fonalból, amiből Pincinek készült pulcsi még régebben- persze már Annus hordja. De nagyon szép, meg jóféle fonal, viszont ilyen kétharmad gombóccal nem sok mindent lehet kezdeni. Kerestem hát valamit, ami viszonylag gyorsan megvan, örül neki valamelyik lánykám, esetleg mindkettő, és elég rá ez a szépséges fonal. Így lett ez a macska. Kicsit elszámoltam a fonalmennyiséget, nagyon kicentiztem, az utolsó centiig elhasználtam, csodával határos, hogy be tudtam fejezni. de sikerült. Különleges darab, mert
Pinci segített benne. Egyrészt motivált, mert nem hagyott békén, még kész nem lettem, el is készült rekord 3 nap alatt. másrészt segített mikor kitömtem, nagyon. az egész szoba tele lett a tömőanyag apró pamacsaival. horror. de akkor is... segített <3


Az arcával most is sokat variáltam, de az utasítások egyértelműek voltak. bajusz (bausz) kell. szemöldök kell. Már félkészen nagyon örült neki. még nem volt arca, de már megetette, elaltatta, takargatta, ami azért is volt külön öröm, mert mostanában, főleg, mióta ovis, nem nagyon játszik itthon, nagyjából semmivel. vagyis hát velem, vagy apájával. önálló játék legfeljebb a fürdőkádban. ott mondjuk nagyon jókat játszik, de nap közben eszébe nem jutott. se kirakó, se állatkák, se kockák, de babák, se semmi játék. olyat szokott játszani, hogy ő valaki, vagy valami, de azt is szigorúan kellék nélkül, viszont velem. Annus többet játszott önállóan, mint Pinci. És úgy várta, hogy kész legyen... és kész lett, és azóta, néhány órája, játszik. nagyjából nélkülem. legfeljebb helyeselnem kell, vagy egyetértenem, vagy efféle. minimális. egészen boldog vagyok tőle :) 
Nevet is kapott. mármint a macska. Párdó lett. Furcsának tűnhet, de teljesen logikus. Reggel egy plüsspárduc akard a kezébe. valószínűleg az ihlette meg. Zseniális. Önállóan nevet adott. 



Ja, a gyerekeim továbbra is varázslatosan fantasztikusak. (Csak ne kéne minden nap fél6kor felébredve lennem miattuk... tényleg, csak ennyi.... bárcsak...) Annuska is egészen nagylány már, egyre felismerhetőbben gagyog,apapapa, ajajajaja, babababa.  (most, hogy nézem, épp egy játékvillával fésülködik !?) puszit dob, mérgesen morog, néhány lépés már meg neki kapaszkodás nélkül, mikor nincs kedve rövidtávra letérdelni. rettentő vidám, mosolygós gyerek, az egész kislány egy nagy kerek mosoly :) Imád enni, imádja a testvérét, és bárkit, aki figyel rá.


Pinci szövegétől meg minden nap lehidalok. Biztos sokat ad hozzá az ovisság, mert nem tudok napirendre térni a szókincse fölött. A minap azt találta mondani mézesmázos hangon, angyali mosollyal a könyökömnek, hogy "Aja, milyen jó kis pofád van itt a sarkadon!" ???? Atyaég! 
No mindegy. nem könnyű egy majdnemhárom éves Pinci anyukájának lenni. Biztos majdnemhárom éves Pincinek lenni sem könnyű. 
<3

Párdóról több minden itt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...