2014. március 10., hétfő

Játszóház!

Ma reggel, miután bementem a kedvenc előadásomra (nem viccelek, tényleg ez a kedvencem. kb csak erre járok be önként, visszahozta az egyetemrejárós kedvemet, pedig hétfő reggel 8tól van...), Pinci addig a -legjobb vigyázó- Kacsynál volt, akit hajnali fél nyolckor kopogással ébresztettünk. szegényt úgy sajnáltam...
hamar mentem is a Csöppért, hadd pihenjen az a dolgozó nő még egy kicsit, majd pedig elvittem játszóházba, mert már nagyon rég voltunk, és rá is értünk, és olyan cuki, hogy meg is érdemli. előtte ebédeltünk- vagyis mikor megunta, akkor ment és mások szájából nézte ki meghatóan az ételt, még én is megpróbáltam pár falatot enni. Gyerekek közé szerettem volna vinni, de rá kellett döbbennem, hogy hétfő dél körül csak én viszem játszóházba a gyerekemet, úgyhogy miénk volt az egész birodalom. lis műanyag labdákat szórtunk szerteszét, kemény kirakódarabokat dugdostunk a párnák közé, hogy jóóól szúrjon, nagy, ugrálnivaló labdával dobáltuk a babakonyhát, hogy szerteszét repüljenek az edények, és ehhez harsányan rikkantottunk is, a motorokat kizárólag cipeltük, ugyan, ki akarna arra ráülni..., az építőkockákat pedig megugrálóváraztottuk. És nem véletlen a többesszám... Én is részt vettem a rosszalkodásban, mert nem nekem kellett utána rendet rakni. háháháháhááááááá!!!!
 És LECSÚSZOTT EGYEDÜL A BABACSÚSZDÁN! persze, baba méretű, de szerintem akkor is nagyon bátor!


Aztán kerek egy óra múlva szólt, hogy megunta, akkor kivittem, ameddig megkerestem a kabátunkat, zokniban kiszökött, én zokniban utána, két boltnyit szaladtam utána. nagyon fürge tud lenni, ha szökni kell. még jó, hogy a westendről van itt szó, és nem az utcára surrant, de akkor is. nagy nehezen elkaptam, de ezt  még néhányszor eljátszottuk, még mindkettőnkre felkerült minden szükséges ruhadarab, minden cuccot összeszedtem, és a felügyelőfiúnak is kifizettem az összeget, amit most kivételesen nem sokalltam, végignézvén az okozott káoszon majdnem meg is szántam egy kis borravalóval, de azért inkább nem. szóval nagy nehezen hazafelé indultunk, közben természetesen minden boltba benéztünk, Pinci cukiskodott kicsit az eladókkal, kicsit mindenhol szétpakolt, mindezt persze a saját lábán, úgy el is fáradt benne, hogy onnantól kezdve,hogy elfogytak a boltok, már nyugodtan cipelhettem, nem bánta :D. Úgy kifáradt, a hazafelé út utolsó 3 percében elaludt, majd mikor megpróbáltam becsempészni a kiságyba persze a legfelháborodottabb hisztijét vette elő. ennyit a délutáni alvásról. mire észbe kaptam 4 óra lett és jött a kis szomszéd tanítványom matekozni, ami persze teljesen kiment a fejemből, de rögtönöztem, mintha már vártam volna, Pinci persze ezt is szétkáoszkodta, hisztizett az ölemben, és a mellkasom böködte (Vajon mit akarhatott...?), úgyhogy elég ideális körülményeket teremtettem itthon a matematika tudományának megértéséhez, szegény kislány, nem hiszem, hogy ma világosodott meg.
Mikor kikísértem a kapuig, betoppant Apa, és Pinci kapott tőle utólagos nőnapra (!!!) egy apró plüss cicát, amit annyira azonnal megszeretett, hogy egész este le sem tette, puszilgatja, ölelgeti, szeretgeti, és aludni is vitte magával. a hiszti persze permanens és el nem törölhető része a mindennapjainknak, de ha ezt elfogadom, akkor azt gondolom, jó kis napja volt a Csöppömnek, én meg majd kiheverem :) <3




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...