tavaly tavasszal, még igen kezdő horgolóként kaptam anyukámtól egy igen szép vastag fonalat. akkoriban nem nagyon lehetett ajándékkal nagyobb örömet szerezni... bravo big névre hallgatott. végül az akkor féléveske Pincinek horgoltam belőle sapkát.
még tényleg elég kezdő voltam és azt gondoltam mindegy mi van a mintában, olyan fonalbol és akkpra tűvel csinálom, ahogy jólesik... na ennek megfelelően persze nem is hasonlított arra amit akartam és Pincit fejét is állig befedte. el is suvasztottam jó mélyre kudarcom bizonyítékát. azóta egyszer elázott, akkor kimostam, amitől kicsit viharvert lett.
De most Pincit belenőtt, és ő mindenben cuki, úgyhogy happy end. tanulság: Valamire úgyis jó lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése