18 hónap tudománya

Kicsi nagylányom másfél. már annyira annyira kisgyerek hogy csak a cukiságától elájultak mondják rá, hogy "baba". na meg ő, saját magára... 

hogy mit tud? nagyjából mindent. rettentő okos, de még annál is, vagy pont ettől, nagyon nagyon huncut. vagy direkt rossz, csak mi látjuk aranyosnak. nézőpont kérdése, de feszegeti a határait. ma például a busztól hazafutott, aminek én rettentően örültem, mert ez az én gyorsséta tempómban is 15 perc, ha az ölemben van, akkor legalább 23. így, hogy futott, 79 percig tartott a hazaút, viszont nem kellett cipelnem a 30 fokban, hanem önként futott. tényleg szaladt. egy titka volt, mondtam neki, hogy fel kell venni a kalapot. ráadtam, elfutott, majd  földre hajította. mikor mondtam neki, hogy: "na megállj, most elkaplak, rögvest fel kell venni a kalapot!" visítva- kacagva rohant tovább. még csak 9 óra tájban voltunk, és főleg árnyékban, úgyhogy amennyit kalap nélkül töltött végül, nem fog neki megártani. így tettük meg az út háromnegyedét, majd 50méterrel a ház előtt, a virágos rét mellett lecövekelt, és a réten nyíló összes zsályát megszagolta, meg kellett nekem is, sőt a plüsscicájának meg a zsiráfnak is, akiket akkor már egy ideje a kezében lóbált, leginkább az árnyékukkal játszott. (ami szerintem különösen aranyos egy másfélévestől). szóval ott elfáradt, pihent egyet, ücsörgött a fűben, szöszmötölt az állatkákkal, és csak 20-25 perc múltán indulhattunk tovább. ott megtört a lendület, és csak vánszorgás volt hazáig. de akkor is hatalmas teljesítmény, nagyon büszke vagyok rá! 

nehéz lenne mindent elmondani, amit már tud. én minden apróságára rácsodálkozom. egyedül eszik kanállal, villával, néha már előfordul, hogy át sem kell öltöztetnem utána :) de tényleg ügyes! szól, ha álmos, és általában hamar el is alszik ilyenkor egy- két mese alatt az ölemben. tud ugrálni, és mondja hozzá, hogy hoppá (Ápppáá), és tényleg felemelkedik mindkét lába. forog a saját tengelye körül addig, még úgy el nem szédül, hogy elvágódik, és akkor nagyon kacag! (betonracsapódás után is)- az ilyenekben nem nagyon lehet megakadályozni, vagy jobb belátásra bírni-. egyébként minden megbeszélhető, a napi szokásos dolgok, evések, alvások, fürdés már tényleg megszokottá váltak, nem kell miattuk felhajtást csinálni, kéri magától, vagy megbeszéljük, hogy mikor szeretné (persze normális időkereten belül), így nincs vita, általában simán mennek az ilyen dolgok. most hogy már nyári idő van, egy- két "szertartásunk" még lett, például együtt etetjük meg a kutyusokat meg a cicát este 7 körül,egyre többet segít, összeszedi a tálakat, együtt odaadjuk nekik, megvárjuk még megeszik, hogy ne egyék el egymás elől. persze télen is szoktunk állatokat etetni, de akkor nem viszem magammal, vagy apa csinálja. mag az esti kert locsolás, mikor már nincs olyan meleg kint, akkor szoktam főleg kivinni. majdnem egy óra, mire mindent rendesen meglocsolok. ha nagyon meleg van még, simán lelocsoltatja magát, de egyéb időben is simán eljátszik kint "egyedül".cicával, kutyákkal, kavicsokkal, locsoláskor keletkezett sárral, állatok ivóvizével, bármivel, egyre kevesebbet igényli ilyenkor a közvetlen közelségemet, csak lásson, az a lényeg.

akkora haja van, hogy be tudom neki fonni kettőbe. elég nagylányos, és még hagyja is! 

rengeteg gyümölcsöt eszik. többször is előfordult már, hogy neki akartam állni egy kisebb adag lekvárnak, de mire kimagoztam/ megpucoltam, megette a felét, és már nem volt érdemes nekiállni lekvárnak. örülök neki, sok gyerekbe tömni kell a keveset is, ő meg ha választhat, inkább azt eszi. de egyébként sem válogatós szerencsére. ha valamit nem eszik meg elsőre, majd megeszi pár óra múlva, ha megéhezik. eddig elég jól bevált rendszer, és ha valami tényleg nem, nem erőltetem, de ritka.

a bili még nem téma, vagyis dehogynem, de még csak a plüssállatok pisilnek bele, ami szintén nagyon mókás. de hát még olyan csöppnyi, nincs elkésve semmivel.

gyönyörű, parancsoló hangnemben tudja mondani, hogy APA, MAMA, ÁJÁ (az vagyok én), és végtelenszer ismétel, ha nem figyelünk azonnal, egyre többet dumálgat a saját  nyelvén játék közben, ez új, és egyre többféle hangot használ egyébként is. de hosszabb szavakra még nem vállalkozik. a "hoppá"- ig jutott eddig.

tud nagy lenni, ilyenkor lábujjhegyen áll és nagyon fölfelé néz

tud erős is lenni, ilyenkor ökölbe szorítja a kezét, meg a fogát is össze, és nagyon erőlködik. ugyanez nehéz tárgyakkal is megy.

továbbra is bátor a kádban hátradőlve, de már úszik is, hason lubickolva, de átlényegült a fürdés, mostanában inkább a műanyag állatkákat eteti- itatja különböző tálkákból. megunhatatlan.

az etetős- itatós  játéknak kádon kívül is szezonja van, főz is, és etet is, mindent, mindenkivel, egyetlen családtag, vagy plüssállat, végső soron az egyéb mozdítható tárgyak sem maradhatnak éhen.

nagyon sokat fut. tényleg. nem közlekedik gyalog, és ez csak egy pár napja menő, addig ismerte a lassabb tempót is. úgy robog ebben a pici házban, mintha maratonra készülne. ki tudja. a kertben is. rohan, fut, és korához és méretéhez képest igen nagy távokat, fáradság nélkül, a végén már el kell kapni, hogy vacsorázhassunk. szóval elég kóp

ha kérdezem tőle, hol van a kistestvére, akkor előkeresi a köldökömet, és mag is puszilja, de ha nem vagyok a közelben, apa köldöke is jó, vagy a sajátja, ami mondjuk szerintem elég mókás, bár ha gondolom pocak is lesz hozzá, kicsit nagyobb, akkor  tán tisztul a kép. a legkicsikébb most 6 centis csöpp. <3 nagyon izgi, nagyon várjuk, már könnyű a kismamaság, a legeleje volt kínos, de szerencsére a vizsgaidőszakkal a hányás is elmúlt :) 

úgyhogy most már NYÁÁÁR! a többiről majd külön írok, mert olyan hosszú lesz, hogy senki sem olvassa végig :D

"Lavór Kutyi"

itt csini

itt kócos, kicsit koszos is :)

Zsirzsirt és cicát mindenhova vinni kell, ó estben megússzuk ezzel a kettővel

árnyékjáték

pihenő út közben. mindenkinek.

pihenő van itt is. megunta a hazasétát

ennek meg csak örültem. mire ma hazaértünk, kinyílt az első virága