2014. október 26., vasárnap

30. hét, 30 csat, 30000 hiszti

30. hét, Apróságunk szépen növekszik, a pocakom gömbölyödik, ahogy az annak a rendje, mindez teljesen normális, csak azt nem mondta senki, hogy a születés közeledtével a nagytestvér hisztijeinek száma exponenciális növekedésnek indul. nem teljesen bizonyított az összefüggés, de tulajdonképpen lényegtelen részlet. túlélünk.
A család egyik fele jött látogatóba a hosszú hétvégére. a látogatóknak mindig örülünk, Nekik különösen, egyrészt, mert elég ritkán sikerül találkozni, másrészt jött velük egy Mama is. Minden mamát nagy becsben tartunk. Pinci is. végtelen mennyiséget tudnak együtt játszani. És ez a család minden tagjának felüdülés.
Kisnyuszi, aki Pinci unokatesója, és már ráadásul iskolás, rengeteg hajcsatot hozott Pincinek ajándékba, mivel Ő maga nem szereti a hajában tudni őket. Szerencsére a kicsilányom igen. ez egy bizonyos csatmennyiségig jó, mert legalább nem lóg a szemébe. viszont mikor már azon megy a vita, hogy sajnos a harmincötödik már sehogysem fog elférni a fején, akkor begurul...
Néhány kép a még jókedvű részből, mikor még itt volt a Mama. Általában jól látszik a csatmennyiség. délutáni alvásnál kivenni mindet, aztán ébredés után 6-7 perccel vissza.





Aztán el kellett köszönni a Mamától, mert várta már a család egyik felének a másik fele otthon. Apa meg elment futni, hát ketten maradtunk egy fél órára Pincivel. épp ébredés után volt. szépen visszatettük a csatokat... 

Itt Annácskánk is belógott a képbe kicsit.
Aztán mikor kész lettünk, tudatosult, hogy akkor a Mama most tényleg hazament. hozta a telefont, hogy hívjuk fel. de a Mama az autóban nem szokta meghallani. sebaj, van mégegy Mami, ő meg alapból nem nagyon szokta magával vinni, ha valahova megy... akkor megpróbáltunk még egy Tatát és egy Papát, de épp senki sem volt elérhető. Úgyhogy leszakadt az ég, jött a világvége, nem is tudom mi történt, de nagyon hangosan és sokáig kellett miatta üvöltenie, először, hogy Mama, aztán, hogy Papa, aztán felfedezte, hogy Apa sincs itthon, juhú, még egy újabb verssakot tudott a sorozathoz adni, kicsit üvöltött apáért is. addig addig, még megjött Apa, akkor neki folytatta, de akkor már senki sem tudta, mi a probléma, Pinci sem, se nagyon keservesen csapkodta magát földhöz.


Aztán elfáradt, és elfelejtett sírni. ez az állapot úgy 6-7 percig is eltarthatott.


Aztán kezdődött elölről... és egyre intenzívebb, és egyre értelmetlenebb, és megoldhatatlan, mert nem tudja, miért ordít. de imádjuk, mert hisztijében is annyira aranyos, hogy csak mosolyogjuk. Apróságunk meg legalább szokja a hangerőt. mert ő meg mindeközben odabent:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...