Jár a szabad péntek?

Jár, vagy nem, de én ma kivettem. Értem én, hogy reggel 8- ra menjek ki Soroksárra megnézni az üvegházat meg a fóliát, mennék is én, de kérem, akkor Pincinek már hatkor a bölcsiben kellene szomorkodni, márpedig szomorkodna szegényem, mert olyan korán, még a saját Néniei sincsenek ott, csak valami másik csoport idegen néniei... ki kívánna ilyet tőlem. akkor inkább nem megyek. meg van még néhány kifogásom a menés ellen, de azt hiszem, ez a legmeghatóbb.

Úgyhogy itthon maradtam. elnézegetik az egyetemisták a fólia sátrakat nélkülem is, azt hiszem. Pincit elvittem bölcsibe reggel, kedve is volt, ha nem lett volna, itthon maradhatott volna velem, de menni akart megmutatni  a Néninek a lila lovacskáját, amit a saját játékos kosarában lelt meg újra, ma reggel 6:47- kor. nem is hagyott tovább aludni, azonnal kelni kellett, és intézkedni: kakaó, müzli, szendvics, alma, süti (ezeket látta meg a hajnali derengésben, és minden kellett, és azonnal. ameddig reggelizik, szoktam felöltözködni, de ma az egész menü alatt alig jutottam el a bugyis dobozig, olyan gyorsan váltogatta az ételeket maga előtt, minden váltásnál a legmeggyőzőbb arccal, hogy bizony neki tényleg alma kell, nem sajtos szendvics, eddig is azt kérte (mikor azt mondta: ALMA) csak én értettem rosszul, ha nem adom azonnal, Ő istenbizony éhenhal. úgyhogy adtam mindent amit kért, mert meghatott.
de végül eljutottunk a bölcsibe, ahol is még kabátban meglátta a Nénit, és már integetett is nekem, hogy mehetek haza, még puszit is dobott, holott a házirendben egyértelműen le van írva, hogy: "A gyermek átöltöztetése a szülő feladata". így aztán meg kellett törnöm a lendületet, és átöltöztetni bentibe, csak eztán mehetett a Nénihez.
És hazajöttem, és délután háromig egyedül vagyok, és tegnap egész normálisan kitakarítottam, meg főztem, úgyhogy olyan sok dolgom sincs. lelkiismeretfurdalás nélkül állhatok neki végre az apróbbik apróságomnak szánt baba takaró kötögetésének. egész éjjel ezen járt az agyam: kössem, vagy horgoljam, kössem, vagy horgoljam. ezt csak az érti, aki próbált már nekiállni ilyesminek. merthogy elég sokáig fog tartani, nem mindegy a végeredmény, ha nem tetszik, még egyre már tuti nem lesz időm. végül az egyik legegyszerűbb mellett döntöttem, egyrészt, mert pihe puhának hiszem magát a mintát is, mert viszonylag haladós, és kevés a hibalehetőség. a színek miatt mindenképpen szép lesz. és tán ilyen még sose volt, de erre szántam másfél órát a délelőttből, és csak ezzel foglalkoztam. nem kellett közben mondókáznom, mesét mesélnem, tornyot építenem, pelenkáznom, meg a többi.

persze galád anyuka vagyok, mit képzelek, hogy szegény gyerek a bölcsiben senyved, és meg itthon kötögetek. muháháháhááááá!!! nemám. Pinci imádja a bölcsit, és boldogan megy. én meg boldog vagyok, mert olyat tud az a bölcsi, amit itthon, kettesben nem tudok neki megadni. gyerek közösséget. és még belőlem is bőven jut neki. én meg nem vagyok annyira lestrapálva, és mikor együtt töltött idő van, sokkal tartalmasabban telik, mert jobban tudok rá figyelni, mert a többi dolgom már általában kész. szóval szabad a péntekem és élvezem!!!

Üdv: A Galád Anyuka

Bónusz kép. fáramászik.