Félév végi tudomány

Apróságunk, Anna baba is teljesítette az első félévét, és mivel igen sikeresen, nem is értem rá ezt a posztot időben megírni, mivel lassan három hét csúszásban vagyok. Szuperügyes, szupergyors, és nagyon hangos. Hangos, ha boldog, és hangos akkor is, mikor olyan igazságtalanságok érik, hogy például kikerülök a látóteréből, vagy  leér valamije az ágyra, vagy a járókába, vagy a szőnyegre.... (galád anyja leteszi). Viszont Pincitől rettentően boldog, kár, hogy ez egyelőre nem annyira kölcsönös. Ezen a képen mondjuk pont szeretgeti Pinci, de annyira kellett sietnem, hogy megörökítsem ezt a ritka pillanatot, hogy csak ilyen minőségben sikerült.

Annus pedig imádja, kacag neki, turbó sebességgel mászik hozzá, belekapaszkodik, bújik. És élvezettel lesi minden mozdulatát. A mozgását nagyon bírom, szerintem nagyon ügyes. Nagyon hamar felállt, és 5 hónapos kora körül már elég gyorsan mászott.

 mára bejárja már a házat, szépen szisztematikusan felfedezgeti a tiltott zugokat. pakolássza a Pinci által kihúzogatott fiókokat, nyitva hagyott szekrényeket, bármilyen dobozokat.

Meg hát ugye a híres öt jó játék, amit Varró Dani is megírt, nála is működik. A laptopkábel, úgyhogy szigorúan éjszaka töltünk laptopokat. A verseskötet, főleg, mikor egyedül vagyok velük alvásidőben, és kétségbeesetten próbálom az estimesét végigmondani Pincinek, Annus meg csak mászik, mászik a könyvre, Pinci meg ordít, hogy "Anna neee!, Ajaaaa! Az Anna összenyálazta a mesekönyvemet..." Ilyenkor mindig nagy reményeket fűzök a rövid, zökkenőmentes, csendes altatáshoz. Egyébként is megmondhatná valaki, hogy lehet két nem álmos gyereket elaltatni párhozamosan. vagy akárhogy. főleg, ha az egyik olyan kicsi, hogy még nem lehet igazán beszélni vele, sem egyedül hagyni, a nagy meg majdnem olyan hangos, mint a kicsi, csak ő direkt. Na mindegy. szóval a játékok. ja igen. Konnektor. Sajnos elérhető magasságban vannak. Ugyan van mindegyikben biztonsági dugó, nem lehet baja, de akkor is a frász kerülget, mikor falba kapaszkodva fölállván egyből teper a konnektor felé. Meg a mobilteló. lenyálazom aztán heló. pont így. A cicafarok is csak azért nem, mert a cica már sokkal nagyobb, mint mikor Pincinek volt jó játék. Mondjuk majdnem akkora, mint Anna négykézláb. Meg nagyon kinti, csavargó, nem szívesen engedném össze őket.

Szerintem meg minden ilyesmi korú gyerek a PET palackért rajong. Ő is. Örök favorit.

Még mielőtt gyanakodni kezdenétek, hogy a foga jön, Jön, jön, egyszer majd biztos, de egyelőre nem ereszti ki őket. Viszont a nyálát folyatja, minden kedves néni meg kevésbé néni akivel találkozunk, meg is jegyzi, milyen nyálas, biztos jön a foga, mondják ezt 6 hetes kora óta. Azóta folyik a nyála. Folyamatosan. Ilyen nyálas gyerek nincs is, csak a mesékben. Az unokatestvérek- kicsik és nagyobbak- véleménye is egyöntetűen, hogy nagyon cuki, de inkább vegyem ölbe, ne másszon rájuk, mert nagyon nyálas :) Még szerencse, hogy bírja a kritikát.

Úgy néz ki egy napunk, hogy felkel fél5 és fél6 között valamikor, mászik az ágyon a fejemen, tépi a kócos hajamat, feláll, lehuppan, feláll, lehuppan, aztán egyszercsak rosszul huppan, beveri a fejét, sír, vígasztalom. 5 másodperc múlva megnyugszik, megy tovább, és aztán ennyi, végtelenítve. mintha az egész nap ebből állna nagy vonalakban, hogy Anna boldog, valahova megy. odaér, feláll, elesik, koppan, sír, vígasztalom, megnyugszik, megy tovább, odaér, feláll, koppan... közben azért megetetem néha, meg ilyesmi, ami egyébként külön élmény, mert eszik.

Itt már mondjuk már pont nem eszik, de nagyon örül Pincinek, meg a teli bendőjének.

Mikor pedig már nagyon sokadszor koppan, és már unja, és nem akar tovább menni, nekem viszont tovább kéne, akkor jön a kendő, amivel a hátamra kötöm, ott szépen elájul, horkol, leteszem a kiságyba. 20 perc nyugi. aztán megint. és, minden átmenet nélkül ébred. úgy képzeljétek el, hogy fekszik a kiságyban, horkol, alszik, mint a bunda, egyszercsak kipattan a szeme, és elindul, és 4 másodperc múlva már áll a rácsba kapaszkodva. semmi mocorgás, ficergés, ébredezés. nagyon ijesztő.

Ezt meg csak dicsekvésnek, ilyen szép kölcsön kendőm volt egy hétig, kötöttem is, ha kellett, ha nem :) Tőlük kaptam kölcsön, ezúton is köszönet!
Egy szobában alszanak Pincivel, szerencsére őt nem  zavarja az éjszakai műsor, meg a hajnalban kelés. Mostanában elég jól alszik, Pedig egyszer kétszer Annához minden éjjel felkelek.

De azért egy félévessel már lehet kalandokba keveredni. nem ám csak alszik, eszik, esik kel azért. A minap például igen eseménydúsra sikeredett. Mivel nyár van, meleg, szegénykémnek nagyon nem kényelmes a pelenka, igyekszem minél kevesebbet becsomagolni. Éppen így kicsomagolva ért minket Pinci délutáni alvásideje. Gondoltam a nagyágyon elleszünk hármasban, mesélek, Anna elszöszmötöl, Pinci meg szépen elalszik... ahogy én ezt elképzeltem.Ehhez képest Anna szokás szerint a fejemen keresztül tepert a mesekönyv felé, közben Pincit is megtépte, és persze a mesekönyvet meg nem kapta meg, úgyhogy mindkét gyerek üvöltött, én meg nyögtem, hogy valami egyensúlyban tudjam tartani a könyvet meg a gyerekeimet az ágyon. Úgy döntöttem, Pinci elég álmos, ha nem jön közbe semmi, hamar elalszik, mondjuk 7 perc alatt, addig csak ellesz valahogy Anna a kiságyban. Hirtelen annyira örültem a megoldásnak, hogy végig sem gondoltam. Anna zsupsz a kiságyba, egy kicsit nyafogott, de aztán csönd lett, Pinci is hamar elaludt, diadalittasan jöttem ki a szobából, de azért a biztonság kedvéért bekukkantottam Annushoz. Áááá, nem a kakijával játszott el ilyen szép csöndesen. Fotó nem készült...
már már azt hittem, ennél nagyobb sokk nem érhet aznap. tévedtem. eltelt az alvásidő. Pincié. A többieknek nem volt. Úgy tűnt egész békésen eljátszanak egymás mellett a nappaliban, ment egy kis Babóca a gépen, Pinci közben rajzolgatott, Anna pakolt, gondoltam elmosogatok hamar, mert megesz a tegnapelőtti. valóra vált az álmom, mosogathattam. szép csöndben eljátszottak. közben hátra hátra sandítottam, nem nyúzzák e egymást, nem volt konfliktus, szép csöndben szöszömötöltek, igaz, háttal nekem, de hát nagy  baj nem lehetett. egyszer egy ilyen hátrasandításnál Anna felém fordult. Az egész arca tiszta vér volt, csöpögött a szájából a ruhájára. bár büszkeség így utólag, hogy az odafelé vezető 4 lépés alatt eszembe jutott az összes hívandó telefonszám, és már azon gondolkodtam, hova vigyem Pincit gyorsan, hogy még mielőtt ideér a mentő, jó helyen legyen... Szóval szörnyű 4 lépés volt. Aztán megláttam a piros filcet. Ami szerencsére viszonylag bababarát volt, legalább nem alkoholos, hanem víz bázisú, így a babanyáltól egyből az egész a szájába ömlött. SOS szájzuhany, hamar elhárítottam a vészhelyzetet. sokat segített az események felidézésében, hogy még napokig pirosat büfikézett... szőnyegre, kanapéra, ágyba... I <3 babafilc. Fotó nem készült. Szerencsére.

Szóval csudacuki ez a kisebbik kölkünk is, és nagyon hamar ügyesedik, úgyhogy minden, ami most nehéznek tűnik, tárgytalan lesz heteket belül. 

IMÁDOM ŐKET