Első közös alkotás

Nem könnyű feladat a nyári szünet.

Kicsit az én hülyeségem is, hogy így alakult, mivel Pinci szinte egész nyáron bátran járhatott volna bölcsibe, (2 hét kivételével talán), én viszont annyira föllelkesültem a saját nyáriszünetemen, meg hogy vége a vizsgáknak, hogy hős anyát gondolva lemondtam a bölcsit július elejétől. Hát jól kiszúrtam magammal. Gondoltam más dolgom sincs, mint a kicsikkel lenni, ugyan minek menjen az a szegény gyerek bölcsibe, mikor itthon vagyok. Hát persze. De azért akkor illene rendes étkezést biztosítani neki, tehát csak főzni kell minden nap,

rendes étkezés

Annácska már nagyon mászik vízszintesen is, meg függőlegesen is, úgyhogy takarítani is kell rendesen előtte is, meg miután összenyálaz meg összebüfizik meg összeken meg szétken mindent, utána is. És akkor ugye ketten vannak... Még véletlenül sem alszanak egyszerre, nem is tudnám megoldani, de azt sem, hogy külön, mert nem hagyják egymást. Na mindegy. Aki próbált már túlélni nyári szünetet, az szerintem tudja, legalábbis remélem nem én vagyok az egyetlen, akinek ez kihívás. Mindezeken túl Pinci unatkozik, és tele van energiával. Mivel 40 fok felett van mostanság a napmeleg odakint, nem szívesen hajtom ki elfáradni az udvarra, sőt, mondhatni, hogy nem engedem ki este 6 előtt. így ez a lehetőség az energiavesztésre kiesett, kénytelen vagyok itt bent elfoglalni, amit meg ugye Anna nehezít, mert rámászik,  összenyálazza, szétrombolja... vagy csak simán nem hagyja, hogy ne csak vele foglalatoskodjak.

Na de azért egy aprócska közös alkotást csak sikerült összehoznunk, ő nagyon lelkes volt, hogy segíthet meg hogy neki is, lesz, Ajának is, de még Apának is. 

Előszedtem néhány apró maradék gyapjúfonalat, olyasmiket, amik jól nemezelődnek. 3 szemmel i-cordot kötöttem belőlük. Vagyis "Aja csinált sok színes sziszikígyót". És akkor következett Pinci. Habozott, pancsolt, dörgölt, áztatott, kevergetett, és egyszercsak megunta, és kész lettek :) 

Még nincs mint összenemezelve, mert azóta nem sok időm volt, mióta megunta a tevékenységet, de amit neki csináltunk,azt is nagyon lelkesen hurcolja ide- oda. ma azzal is bújt ágyba, a többit, a hosszabbakat meg, mivel szép színesek, nyilván sajátjának tekinti.

Maradék fonalak fogyasztására tökéletes volt (Épp a minap szörnyülködött Apa a fonalkészletem mérete láttán... ) Pincikém tanult valami újat, és azóta is lelkesen újságolja, hogy együtt csináltuk, dörgöltük, dörgöltük, és egyszercsak, kész lett :)