A képek nem az eseményt ábrázolják, de maiak, és szeretek a szép gyerekeimmel dicsekedni :)
A minap épp olvastam egy hasonló blogbejegyzést... Kati barátnőm, aki kolis szobatársból példaképpé nőtte magát a szememben, ikersrácokat nevelget, akkora méretűket, mint Pinci. Ő volt a szerző, és jó ötletet adott hétvégi programnak.
Pinci egyébként is szeret segédkezni a konyhában, szoktunk is sütni csupán az ő gyönyörűségére cica forMÁjú kekszet, amit megenni már annyira nem szeret, uncsi, de a készítésében nagyon aktív segítség. de azért ahhoz nem mindig van türelmem, mire a kilónyi tészta mind cica formájúra alakul, én már a konyhapulton kókadozom unalmamban. valami gyorsabb kellett. itt jött képbe Kati, meg a srácok, meg a kókuszgolyóik, Ugyan két lényeges összetevő hiányzott, ezért délelőtt boltba mentem a lányokkal. Anna a babakocsiban, Pinci a hátamra kötve, tesztelvén a karácsonyra kapott csúcsszuper emeibaby babahordozót vele is, háton is. odafelé még minden szuper volt, Pinci vígan nézegetett, cicákat keresett, élvezte a magasabbról nézegetést, Anna szépen elaludt, és a terep is lejtett. Olyan 20 percnyi az út a boltig gyalog. mehettünk volna autóval, de szép idő volt, nem ártott meg egy kis séta meg friss levegő egyikünknek sem. a boltba érvén nyomba a KUBUs polc felé iramodtam- mivel a parancs a hátamról egyértelműen szólt, és féltem a parancstagadás következményeitől. nem voltam abban a helyzetben, hogy ellent mondhassak. egy lázadó a hátamon nagyon durva tud lenni. meg még vettem kekszmorzsát, meg néhány krumplit az ebédhez, és mentünk is haza. (még véletlenül sem esett le, hogy esetleg kókusz is kellene a kókuszgolyóhoz- anyai logika)
 |
| nem mellesleg már ilyen ügyesen nézelődik hason a kis 7 hetesem |
 |
| itt MUMIS Pinci szerint (cumis) |
 |
| itt meg még a reggeli |
A minap épp olvastam egy hasonló blogbejegyzést... Kati barátnőm, aki kolis szobatársból példaképpé nőtte magát a szememben, ikersrácokat nevelget, akkora méretűket, mint Pinci. Ő volt a szerző, és jó ötletet adott hétvégi programnak.
Pinci egyébként is szeret segédkezni a konyhában, szoktunk is sütni csupán az ő gyönyörűségére cica forMÁjú kekszet, amit megenni már annyira nem szeret, uncsi, de a készítésében nagyon aktív segítség. de azért ahhoz nem mindig van türelmem, mire a kilónyi tészta mind cica formájúra alakul, én már a konyhapulton kókadozom unalmamban. valami gyorsabb kellett. itt jött képbe Kati, meg a srácok, meg a kókuszgolyóik, Ugyan két lényeges összetevő hiányzott, ezért délelőtt boltba mentem a lányokkal. Anna a babakocsiban, Pinci a hátamra kötve, tesztelvén a karácsonyra kapott csúcsszuper emeibaby babahordozót vele is, háton is. odafelé még minden szuper volt, Pinci vígan nézegetett, cicákat keresett, élvezte a magasabbról nézegetést, Anna szépen elaludt, és a terep is lejtett. Olyan 20 percnyi az út a boltig gyalog. mehettünk volna autóval, de szép idő volt, nem ártott meg egy kis séta meg friss levegő egyikünknek sem. a boltba érvén nyomba a KUBUs polc felé iramodtam- mivel a parancs a hátamról egyértelműen szólt, és féltem a parancstagadás következményeitől. nem voltam abban a helyzetben, hogy ellent mondhassak. egy lázadó a hátamon nagyon durva tud lenni. meg még vettem kekszmorzsát, meg néhány krumplit az ebédhez, és mentünk is haza. (még véletlenül sem esett le, hogy esetleg kókusz is kellene a kókuszgolyóhoz- anyai logika)
A hazaút már kicsit jobban megviselt, Pinci 12 kilójának érzése kezdett kibontakozni a vállamban és a derekamban, ráadásul félúton elaludt, amire nem számítottam, és nem vittem alvócsuklyát a hordozóhoz, így rőzsét gyűjtő anyóka pózban araszoltam hazafelé, nehogy hátrabillenjen a kis feje. szerencsére hazafelé emelkedik a táj, úgyhogy extra jó volt, hazaérvén erősen lógott a belem, de legalább nem vettem kókuszt.
délutáni alvás után, mikor Pinci mese után kezdett követelőzni, na akkor vetettem be a sütikészítést, és nyertem is, mert rögtön nem akart már mesét nézni. gondoltam, ha elég hülye vagyok hozzá, hogy kókusz nélkül álljak neki, legalább valami legyen benne, mondjuk meggy, az van itthon. kikészítettem a hozzávalókat, Pinci kiszúrta a meggyet: Ájá MIIIIII? - Meggy, kicsim, meggy- Meggy? Szejetem! Kéjek!
No hát pont eddig tartott a golyókészítés, semeddig, innentől az volt a feladatom, hogy meggybefőttet magozzak, de gyorsan ám, és mikor 6 szem maradt, és Pinci jóllakott, és meg is unta a konyhapultnál ácsorgást, egyedül szépen megcsinálhattam a golyócskákat saját szórakoztatásomra... Pinci meg elment Vukot nézni.
hát mi így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése