már igencsak érik, hogy hírt adjak magunkról. szintet lépett a családunk. pont egy hónapja. gondolom mindenki, aki olvasgatni szokott rólunk, tudja, Anna Mimi a szintlépés oka és következménye. ma egy hónapos. nem csoda hát, ha nem ücsörgök annyit a gép előtt. ez is itt most pont egy kivételes alkalom. képzeljétek, alszanak. mindketten. csönd és nyugalom.
bár panaszra nincs okom, Pincikém igazán példás nagytestvér. imádja Annácskát. öleli, puszilja, siogatja, nem volt még rossz szava ellene. Ha sír a kisded, és én nem ugrok nyomban (mindig ugrok! :)) azon nyomban rámrivall: " Anya, pupu (futás!), sír Anna!" ugyhogy futok. általában még hozzáteszi, hogy: cici! nehogy ne tudjam, mi a dolgom... fussak, fussak, de lehetőleg úgy, hogy jó hamar menjek is vissza hozzá, főleg, ha éppen fürdik, és a műanyag állatfarmjának mind a 20 tagját tusfürdővel kell végigcsutakolni, onnan én nem hiányozhatok. szóval a kistesóval semmi baj, de én azért kapjam össze magam! de ez így jó. reméltem, hogy így lesz.
Annácska rettentő aranyos, gondolom mondanom sem kell. emlékszem Pincivel mennyire lestrapált voltam, az ágyból fölkelni sem volt kedvem, erőm, hetekig, csak szoptattam meg altattam, meg aludtam... na hát azt próbálnám meg most! lenne ahhoz Pincinek egy- két keresetlen szava. leginkább, hogy: AAAAAAAAAAAnya, GYeeeeejeee! :) szóval nincs lazsálás. játék van, meg sok mese. nekem is jót tesz. Anna meg jógyerek. olyan képességei vannak, amik Pincinek még mindig nem fejlődtek ki. például: egyedülelalvás. ezért nagyon hálás vagyok neki. Pincit altattam. nagyon sokat, és lám, még most is azt csinálom. kell neki, hogy mellette legyek, még elalszik. Anna megoldja. Így is vannak cifra helyzetek, mikor kevés van belőlem, hát ha még ő is hosszas altatási szertartást igényelne...
Persze a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy a nagymamák ezúttal rengeteget segítettek, meg apjuk is többet tudott itthon lenni, mint két éve. az első három hétben szinte mindig volt segítségem itthon. mostanság kezdődtek a kihívások. és most még Anna békésen tűri, hogy hozom- viszem, ha bölcsibe menés- jövés, van, vagy ha boltba, vagy bármi. biztos eljön majd az idő, mikor nem lesz ennyire engedékeny :)
Szóval egyelőre elég optimista vagyok, persze könnyen beszélek, múlt éjjel összeadva majdnem 7 órát aludtam. ha holnap kérdeztek, és ma éjjel csak kettőt sikerül, lehet, hogy egy sokkal sötétebb írás kerekedne belőle. :) merthogy mennyire szívmelengető, mikor Anna ordít, mire felébred Pinci, akihez épp nem tudok átmenni, mert Anna rajtam táplálkozik, ekkor átmegy apa, mire Pinci ordít vele, hogy anya, anya! (mintha nem hallottuk volna, mi volt a határozott kérése, ki menjen hozzá) kicsit megrugdossa, megveri, ekkor apa áthozza a mi szobánkba, hogy ott majd alszik, de mivel én etetek, és ég a villany, kicsilány gondolja, ez már a reggel, és esze ágában nincs aludni (ilyenkor olyan fél kettőt mutat a vekker). mire Anna jóllakik, és az ágyában alszik, Pincinek eszébe jut, hogyha reggel van, akkor ő kér kakaót. mi próbáljuk az éjszaka látszatát kelteni, lekapcsoljuk a villanyt, de már többé nem tudjuk átverni Pincit, ő ragaszkodik a kakaóhoz. én ragaszkodom ahhoz az elvhez, hogy éjjel nincs evés- ivás, helyette inkább alvás, erről próbálom meggyőzni nagyobbik magzatomat, aki erre éktelen sivalkodásba kezd, édesapját, aki csitítani próbálja, újfent megrugdossa, megveri. az lármára azért Anna is fölsír, nehogy valamiből kimaradjon. ordít mindkét gyerek, mi meg karikás csíkszemmel próbáljuk őket kicselezni, hátha jut még egy fél óra alvás pirkadatig. ekkor apa általában megenyhül, hadd kakaózzon a gyerek, majd alszik utána, legalább csend van addig. na a kakaó után Pinci hozza az építőkockákat, esetleg egy mesekönyvet, vagy a GYURMÁT!!! és vége az éjszakának... hát van, hogy így telik. az mókás
közben az egyetemi félévet is sikeresen letudtam, vizsgázgattam, diplomamunkát írtam. még szerencse, hogy egyébként is fönn vagyok éjszaka, legalább kettősen tudtam hasznosítani az időmet. ki mondta, hogy nem lehet éjszakai szoptatás közben növénykórtan tanulni. :)
hát, mi mostanság így :) és tényleg köszönöm a család minden tagjának! sokat segítenek nekem mostanság!
És akkor néhány kép az elmúlt hónapból, inkább kommentár nélkül, mert mindegyikről tudnék egy pár oldalt mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése