két év tudománya- A zsebtükör

Ójaj. Már kettő a kicsike. egy fél éve is nehéz volt összeszedni mi minden tudománya van már. és egyre több, és többféle, nem könnyű vállalkozás.

Tavaly ilyenkor:

most meg így éppen

kezdjük ott, hogy természetesen még mindig a leghuncutabb gyerek, akivel találkoztam eddig. ezt mindig leszögezem, de igazából nem változik. annyi a változás, hogy ezt egyre több mindenben tudja érvényesíteni. egy kétéves már nem baba. ő semmiképpen sem. elég csak az arcát figyelni. mennyi gondolat, mennyi érzés, milyen sebességgel suhan át rajta, még végül megszületik a terv :) és akkor jaj nekünk. legtöbbször, mert rá kéne szólni, mert butaság, amit csinál, de olyan aranyosan adja elő magát, és mi meg az ötlettől le vagyunk nyűgözve, hogy oda a szülői szigor. 

talán a sok tudomány közül kettőt kell külön megemlíteni, mielőtt végképp elunnátok az olvasást. az egyik a dumája, ami még közel sem tökéletes, és hallottam már nála kisebb babákat folyékonyan beszélni, de akkor is. néhány hónapja még csak az állathangok meg a könnyű kategóriások mentek, a többivel meg sem próbálkozott. már mindennek nekifut. még a karácsonyfának is. nem csak hogy feldönteni, hanem a szónak, hogy "karácsonyfa"- kájá-pupá- valahogy így hangzik, mi meg hanyatt esünk tőle, olyan gyönyörű, mert megértjük. szótárt táplált a fejünkbe. hihetetlen, ahogy azért kb szerintem egy féléven belül azért szinte tökéletesen menni fog neki ez a felnőttek nyelve, de azért ne feledkezzünk meg a szülői érdemről sem, mert bizony azért több száz szava van már neki is, amit azért megkövetel, hogy megértsük, ha hasonlít, ha nem :) pöte, mint cipő, pupu, mint futás, blblbl, mint ribizli, kaja, mint tea... és tényleg sok van. ugyan még nem ragoz, de a mondat lényeges szavait általában elmondja. hogy kinek kell a Rékával mit  csinálnia. vagy mit nem. mert az is lényeges. a Réka még mindig Áká- nak hangzik, olyannyira, hogy a bölcsisek is így szólítják, gondolom hallják tőle eleget :) kis főnök. 

A másik , hogy elkezdett szerepjátékokat játszani. persze ez még olyan kezdetlegesek, de félelmetes, ahogy magunkra ismerünk. na jó. nem mindig félelmetes, de hihetetlen gyorsan tanul és utánoz és kritizál. olyan tükröt tart, amit nem lehet kikerülni, félreértelmezni, máshogy érteni. ami én vagyok vele, azt másnap, vagy jövő héten viszont látom a játékában. és ez így jó, elolvastam az okosoktól, ez így van rendjén, de nem hittem volna, hogy ennyire egyértelmű lesz. reggel rászólok 3 pohár kakaó után, hogy kicsit elég volt, megsértődik, és délután hallom, hogy veszekszik a játék zsiráffal, hogy: "Nem, nem kaka!", és dugdossa előle a műanyag baba poharat. ha éjjel másfél óra gyerek ágyban kínlódás után kijövök tőle, hogy most már akkor próbáljon egyedül aludni ( 35+ hetes pocakokkal nem olyan könnyű elférni még Pinci mellett egy gyerek méretű ágyban, és várva várni mikor alszik el végre... és akkor még nem gondoltam bele, mi lesz két hasonló mentalitású gyerekkel...) szóval másnak visszaláttam. gondterhelt arccal térdelt a betakart plüss macska felett, csóválta a fejét, mesélt, aztán becsapta a könyvet, arrébb ment, visszament, puszilta, betakarta, megint a gondterhelt fej csóválás... ugyan én nem pont így csináltam, de a lényeg nagyon látszik.

mióta téli szünet van, és nincs bölcsi, itthon van az egész család, egészen idilli. olyan nagyon sok dolgunk nincs. vagyis tanulnom kéne, de karácsony végéig felmentést adtam magamnak. kell egy kicsit csak a Családdal is törődni. szóval más dolgunk sincs, mint Pincivel játszani. többnyire felváltva, de akad néha közös is. biztos, hogy a bölcsis idő alatt is sokat fejlődik, és sok meglepetést okoz, de hihetetlenül napról napra új dolgokkal lep meg minket így, hogy róla szól a nap. és nem néz mesét, és nem nyomkod telefont, hanem játszunk vele. rengeteget főz nekünk, mindenfélét, egy pár napja már el is mosogatja az edényeit délelőttönként, még én is kénytelen vagyok így tenni, hiába utálom, mindig jön, részt vesz a főzésben, és egy pár óra múlva már látom az ellesett mozdulatokat, ahogy a sót szórja a pici ujjaival, de a borsot tekeri a bors őrlőből :) meg is terít, nekünk is, állatkáknak is... nem sorolom tovább. a másik téli szünetes favorit az apával kergetőzés. én mostanság ezt kihagynám, meg is értette. egy ekkora anya, mint ez az övé, biztos nem is tud futni. hát, most már nem is nagyon, valóban, ekkora gombóccal a hasa helyén. de most apa is itthon van. ő viszont fut, kerget, igény esetén elkap, megcsikiz, megharap, lebirkóz, menekül, röptet, pörget, táncoltat, lóvá változik, vagy sárkánnyá, mérges kutyussá... és Pinci ettől rettentő boldog! én meg imádom nézni Őket!

persze akadnak vicces részek, mikor a bölcsibe megérkezvén közli a Nénivel, hogy bekakilt a játék rókája, és nagyon büdös (ez általában az autóban jut eszébe- és mivel én vezetek, és nem tudok pelenkát cserélni szegény pórul járt állaton, a gondozónénire marad a feladat :)) 

egyébként nem halmoztuk tele a szobáját játékkal, így azok a játékok maradtak, amikkel tényleg szívesen játszik, és néha cserélgetünk, ha valamit már régóta hanyagol, azt kitesszük, rakunk helyette másikat, ami eddig nem volt szem előtt... és nem kell azért szegény gyereket annyira sajnálni, van elég játéka. és sokféle. csak még pont el is fér a szobájában. örülök,, hogy be tudjuk tartani. így szívesebben játszunk vele mi is, ő mindennek tudja a helyét, így sokkal könnyebb rábírni, hogy rakjon rendet, mert tudja, mitől van rend, és azt hogy kell csinálni. építő kockákból ő építi a legvalószínűtlenebb tornyokat, nekem már tuti a harmadánál ledőlt volna, ő még mindig rakja minden stressz nélkül, és görbe, és ferde, és hihetetlen, de még mindig áll a torony. ezt csak megemlítettem, mint különleges képesség. :)

És bármiből épít

hiszti? az van. persze. és nagyon nagyon keserves, és megható, és szívfacsaró hisztis, és ha nem jön be akkor rugdosós, meg csapkodós, és bármi. és egy pár hete is még nagyon nehezen kezeltem, de talán alakulok én is, és már nem mérgesedek meg az extrémebb mutatványokon sem. és tényleg. ha nem engedem, hogy felmérgesítsen, ő is hamarabb megnyugszik. van, hogy némi figyelem elterelés elég, de ha nagyon belelendül, akkor azért a hosszas szeretgetés a megoldás, amennyiben egyáltalán közel enged magához, mert ha beindul a cséphadaró, akkor megközelíteni sem veszélytelen, főleg ekkora pocakkal, mint amekkorával mostanság rendelkezem. de ha ügyesen lavírozunk a témák között, egész elkerülhetőek a hisztik. általános téma, hogy mesét akar nézni a laptopon, és nem engedjük. mi hibáztunk, mert volt, amikor nézhette, de amikor már az összes bogarat felismerte a bogyóésbabócából, névvel és fajjal együtt, pedig bitang sok van benne, én bevallom nem tudom követni, hogy melyik  a Szellő, és melyik a Pihe, bár nem is szántam rá annyi időt, mint Ő, szóval akkor kicsit észrevettem, hogy túlzásba estünk, és azóta egy nap legfeljebb egy mese, és az is szigorúan együtt. és minden mese végén hiszti van, hogy még, de van remény, hogy egyszer elmarad. ugyanis az esti mesével is így volt. hónapokig hiszti volt minden alkalommal, mikor elérkeztünk az aktuális mese könyv végére, és külön fejezet volt megnyugtatni, és rábírni, hogy feküdjön le. de aztán egyszer csak a mondat, hogy: "Vége, most jön az alvás" beleépült a menetrendbe, és azóta elég annyi, hogy "vége, most jön az..." és ő befejezi, hogy: Alvás, és már fekszik is le a párnájára, és nem is szomorú. az már más történet, hogy jóéjtpuszi, villany kapcsolás után még minimum fél órát fekszem mellette még elalszik... és ez szokott egészen durva méreteket is ölteni... de egyszer majd ennek is változnia kell.

Ultrahangosat is játszik, lefekteti a kedves pácienst, póló fel, popsikrémet vagy bármit nyom a hasra, kicsit zümmög, hozzáteszi, hogy "Anna kukk", majd a legkellemesebb, mikor a jeges popsitörlővel áttörli a kedves kismama (vagy Apa, vagy Nagymama) hasát hirtelen... És a babáit is mind Annának hívják, és sok mindent próbáltam már megbeszélni vele, hogy legyen elképzelése a testvér létről, de ez azt hiszem megér majd még pár oldalnyi gépelést :) és nagyon várjuk, elvégre ma már 39 hetes a kicsike odabent.

és fogat mos minden este, és úgy élvezi, hogy még akár a pizsamáját is felveszi érte...

És Pinciről még nagyon sokat lehetne írni. Nagyon klassz csajszi, imádni való személyiség, félelmetes humorral egy kétévestől. szerencsére tele energiával és kíváncsisággal.

És gyertyát fújni megunhatatlan, két napig, a vajaskenyéren és a csirkepörköltön is két gyertya égett, csak hogy hajlandó legyen nekiállni az étkezésnek. mert egyébként nincs gond az étvágyával. csak vannak ilyen kis szeszélyek. <3 amitől olyan imádnivaló. mert a csirkepörkölt tésztával, gyertyával azért elég különlegessé varázsolja a családi étkezést.

így még varrni is hagy

IMÁDOM!!!!