Péntek, és én megint itthon egyedül. Láthatjátok, milyen királylányos dolga van egy bölcsődés korú gyerek egyetemista kismama anyukájának péntekenként :)
Egyszer egy nagyon hasonló szeptemberi pénteken kezdtem kötögetni egy babatakarót Annácskámnak. ilyen nagyméretű dologhoz viszonylag vékony fonalból még sosem volt türelmem. akkor is úgy tűnt sosem lesz kész. viszont valami segített, és tegnap befejeztem a kötögetős részét. köszönöm így utólag is a MÁV nak a hozzájárulást, hogy az elmúlt 2 hónak alatt sikerült annyi nem tervezett időt a járataikon töltenem, hogy még időben elkészülhetett ez a remek holmi. tegnap is sikerült az adott 15 km es szakaszon majdnem egy órát eltöltenem egy büdös vonaton odafelé, majd hazafelé is 40 percet, így nem várt sikereket értem el. a babatakaró kész, és nekem nagyon tetszik, vidám, puha, ölelős, kellően meleg, rugalmas, nagyon bele tudok képzelni egy apró babát.
